A többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem: a decens Hadik kávéház nagyvilágibb felét hívták anno, s hívják ma újra Szatyornak. Miként az elnevezések, a hely ars poeticája sem változott 90 év alatt: legyen bohém, fiatalos, befogadó kulturális tér, váljék a buda(pest)i irodalmi élet megkerülhetetlen részévé. Anno a kávéház volt erre a legalkalmasabb forma, ma a rom- és mővészkocsmák - gondolták az üzemeltetők. 18 fiatal képzőmővész segítségével alakították ki az enteriőrt, esténként egymást érik a zongoramővészek, az akusztikus és jazz zenei formációk és akkor az irodalmi programsorozatokról, beszélgetésekről, meg a kiállításokról nem is beszéltünk. ( a teljesség igénye nélkül: "Foglalt Páholy", együttmőködés a Literával, Szorokin est....)

S mit szól ehhez a közönségő Szombat este teltház, rajongók hada a Facebookon, közben az önkormányzat feljelentést tett a homlokzat felújításával kapcsolatosan, Kupper András képviselő blogján pedig a következőket írja: "Retrónak is rossz vicc" (...) A bútorok sokkal inkább egy 70-es években virágzó nagy vállalat (sic!) leselejtezett darabjainak raktárára emlékeztetnek(...). A falon meghökkentő a látvány: Stevie Wonder, a világtalan zenész, rendőrautóval üldözi Adyt és Csinszkát, akik Zsigulin menekülnek".

Úgy látszik, a közönség mégis fogékony Ady és Csinszka zsigulis kalandjára - a Szatyor Bár kiváló a szombat esti pörgéséhez, és a vasárnap délutáni lusta ejtőzéshez is, minket a legszimpatikusabb berlini diákkocsmákra emlékeztetett. Reméljük, unokáink is látni fogják. Vagy egy szezont legalább megér.