Édes-savanyú szósz, szezámmagos csirke. Pamutbugyi, olcsóparfüm. dévédé. Lehet más a budapesti Kínaő Lehet.

Majd harmincan  győlünk össze a Hosszúlépés „Egy falat Kína” címő sétáján. Csontos Sára túravezetővel először a Golgota-lakótelepen vágunk át, ami hajdan a Ganz-MÁVAG munkásainak lakóhelyéül szolgált. Noha a lakásokban nem volt fürdő és WC, a telep közösségi tömbje viszont minden igényt kielégített - megtalálható volt gőzfürdő, színház- és moziterem, víztorony, tekepálya, jéggyár, óvoda és orvosi rendelő is.

Innen megyünk tovább a hajdani Ganz gyár területére, innentől már sorjáznak a "kínaipiacos" élmények. A telep, amit bebarangolunk, a Négy tigris piaccal szemközti terület, ami elsőre rendezettebb, nagykereskedőknek fenntartott, de a fényképezést és az idegeneket láthatóan itt sem szeretik. A telep dolgozóinak nyitott kis piacon egyenesen elfutnak előlünk az árusok, mielőtt vehetnénk valamit (Sára megnyugtat, hogy ez mindig így van), de szemmel tartanak a ruhaüzletek kirakatából. 

Első állomásként a helyi kínai étterem kínálatát kóstoljuk végig - miután gyorstalpalót kapunk az étkezési szokásokból. Itt senki ne számítson  a körúti kínai büfé által nyújtott gasztronómiai "élményre" - az ételek ízletesek, jól elkészítettek, még a receptjüket is kézhez kapjuk. Újrázni ugyanakkor kevés esélyünk van, mivel se magyar, se angol nyelvő étlap nincs - képekről nem is beszélve. Kifelé örömmel nyugtázzuk, hogy a borhőtőkben villányi borok sorakoznak, kísérőül.

Sára céltudatosan vezet minket a telepen át, az újságokkal kitapétázott üres üzlethelyiségek között, ahol elegánsan berendezett cipőboltot éppúgy találunk, mint lelakott konténerből átalakított, bérlőre váró boltocskákat. Mindezt a hajdani gépgyár rozsdásodó szétmálló díszletében, sehová sem vezető vaslépcsők, kampók  és építmények között. Abból sejtjük, hogy közel a Kőbányai út, hogy váratlanul egy parányi OTP-fiókkal (nem csak ATM! kompakt bankfiók!) találjuk magunkat szembe. Mire ocsúdunk, már egy élelmiszerboltban járunk, ahol nemcsak a kínai, hanem az ázsiai konyha minden fontosabb hozzávalóját (vagy Aro márkás ecetet is) megkaphatunk.

A csoport igazi turistacsoportként nekilát a szuvenír vásárlásnak, teák, édességek, szószok, gőzölők kerülnek a reklámszatyrokba. Pedig a java még hátra van - pár lépcsővel feljebb húsostáska-gyártásba és kóstolásba csöppenünk - ennek elfogyasztása olyan szobában kerül sor, hogy már senki meg nem mondaná, hogy Budapesten vagyunk.

Kifelé menet elégedetten mosolygunk, akár csak Orbán Viktor azon a 2014-es naptáron, ahol kezet ráz Ven Csia-pao kínai miniszterelnökkel. A szemben lévő Négy tigris piacról szállingóznak haza a vevők - Kína egy darabig még Budapest része marad.